Fekete-Bíbor Palástban
Ahogy az alkonyat közeleg,
bizsereg bennem egy dallam,
a városban felvillannak fények,
az este a folyónál ballag.
Valahol a város peremén,
szűk utcák lenge fasorain,
sétálnak kezet adva egymásnak,
a nap utolsó lenyugvó sugarai.
Lázasan felragyog a holdfény,
és csillagok utaznak az égbolton,
fekete-bíbor palástban érkezve az éj,
sötét függönye álmodva leoson.
Álmok, bíborok a véremben,
úszom velük lassan a szélben,
és míg végül el nem ragadnak,
virrasztok még sokáig az éjben.